Heló mindenki, bocsi az eltűnésért. Itt vagyok, megvagyok, visszatértem!
Legutóbb a dijoni kiruccanásról (oké, tanulmányi út) meséltem. Azóta Bordeaux-ban tartózkodom és a szeptember óta jól megszokott, campuson lévő szobácskámból járok most épp nem órákra, hanem dolgozni. Elkezdtem ugyanis a gyakorlatomat, ami szintén része a tanév sikeresen való teljesítésének.
Főleg a pincében dolgozom, nem a szőlőben, mert a szakdolgozatom témája a borhoz kapcsolódik. Ez lényegében azt jelenti, hogy amellett, hogy az oxigént méregetem a borokban; fejtünk, palackozunk, címkézünk, szűrünk, mivel ugye ez a csoda természet rendesen megszabja, hogy az év melyik részében milyen munkát lehet és kell elvégezni. Amikor odakint fájdítom a hátamat, mindig az épp aktuális feladatokba szállok be: még az elején volt egy kis metszés, kötöztük a szőlőt, majd támrendszert is huzaloztam és hajtást is válogattam. Ja, meg le is égtem.
Pozitívumok az egésszel kapcsolatban:
• Jófejek az emberek a borászatnál
• Gyakorlom a franciát (mert egyrészt nem sokan beszélnek angolul, másrészt ebben egyeztünk meg)
• Minden nap mozgok (nyilván ott is, de biciklivel járok, ami így napi minimum egy óra tekerés)
• Ici-picit kevésbé vagyok „csóró egyetemista”
• Jól alszom éjszaka (mert kellőképpen elfáradok estére)
• Rendszeresen látom a napfelkeltét
• Biztos, akadna még csomó minden, amit felsorolhatnék (ha ez most instára menne, kiírnám, hogy egészítsétek ki…)
Némi negatívum:
• Korán kell kelni (no de enélkül hol maradna a napfelkelte csodás látványa?)
• Leégtem
• Ha a biciklinek baja van, meg vagyok lőve (igen, megtörtént, hogy egyszer ellopták, egyszer pedig defektet kaptam)
• Biztos lenne még, de minek is a negatív oldalon gondolkodni? Úgyis csak rossz kedvem lenne attól, ha rájönnék, hogy van még valami nagyon ergya…
Őszintén: olyan igazán kiragadni való történetem nincs, szerintem leírtam nagyjából mindazt, ami itt Bordeaux-ban velem zajlik mostanában. És a fotók is mesélnek. Ha nem változik nagyon semmi, a következőben összeszedek néhány random eseményt és ezeket írom le nektek.
Addig is csók mindenkinek,
Réka
