Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2021. június 15. Jolán
Kultúra

Terék Anna: Halott nők (Lekötelezők 1.)

Galda Gábor Attila | 2021. április 15. 11:52:59 | Utolsó frissítés: 1 hónapja
Milyen könyveket olvas egy magyarszakos hallgató az órákon kívül? Mely kötetekhez nyúl szabadidejében, a mindenki által ismert kötelezők mellett? Új cikksorozatunkban magyarszakos hallgatónk szubjektív könyvajánlóját olvashatják, olyan kevésbé ismert könyvekről, amelyeket minden olvasónak érdemes kézbe venni.

 

 

Terék Anna negyedik, Halott nők című verseskötete 2017-ben jelent meg a Forum kiadó és a Kalligram kiadó közös gondozásában. A könyv címét olvasva már előre érezhetjük, hogy nem egy boldog, inkább megrendítő könyv vár ránk. És valóban: ez a kötet nem csak egy elképesztően erős versvilágot tár elénk érzékeny lírai hang(ok)on keresztül, de egy égető társadalmi problémára is hangsúlyt fektet a családon belüli erőszak tematizálásával.

 

Már a kötet fülszövege is pontosan kifejezi, mire számíthatunk: „Ilyen rezignált, kopogó, tiszta mondatok megfogalmazására csak halott nők képesek, a költő itt csak médium lehet.” A sorokban megbúvó női sorsok még külön-külön is elegek lennének egy-egy emberöltőre. Terék Anna azonban olyan megrázó testközelségből ábrázolja ezeket a tragédiákat, hogy felmerül a kérdés: hogyan bírta mindezt egyetlen nő leírni? Hogyan bírta mindezt? Valóban: egy médium. A versegyüttesek nem csak nőkről, hanem férfiakról, férjekről, gyermekekről és egész családokról szólnak, akiknek tragikus sorsuk épp olyan intenzíven van jelen, mint az elbeszélő pozícióban álló nőké. Sőt, tetteik és életutaik egységesen hálózzák be a kötetet.

 

„A gáznak eleinte jó szaga volt.”

(Jelena, a könyv első mondata)

 

Terék Anna lírai hangja letisztult és rendkívül érzékeny, érzéki képekkel társul. A klasszikus képeket mai szabadverses formában adja át. Az elementáris szimbólumok, mint a hó, a víz és a hidegség több versben is felbukkannak. A testi jelenségek, a testrészek sebesülését metaforizáló képek nem csak az egyén külső, de belső világának töredezettségét is kifejezik.

 

„Lassan hűl a testem.
Kásásra olvasztja körülöttem
a havat,
hallani vélem az erek
apró roppanásait,
ahogy a vérem
kristályosra fagy.”

(, 65. oldal)

 

A kötet felépítése, a „történetek” utalásrendszere összetett és jól átgondolt, hiszen az öt versciklus egy-egy női elbeszélőt állít fókuszpontba akik földrajzi helyszíneken, metaforikus szimbólumokon, eseményeken és apró megszólalásokon, felfedéseken keresztül állnak kapcsolatban. A verseken keresztül ismerhetjük meg család- és élettörténetüket. Megszólalásmódjuk, jellemükhöz mérten, egy kicsit mindig eltér, de mindegyikőjükben közös a csontba szögként vágó mondatok sorozata.

 

Megrázó élmény felfedezni, hogy kik azok az elbeszélők, akinek kilétét tizenvalahány oldallal ezelőtt az „elbeszélő” elhallgatta valamilyen megrázó cselekedet kapcsán, vagy hogyan térnek vissza ismerős motívumok és helyszínek bizonyos tragédiákat felfedve. Szinte olyan, mintha egy ezer oldalas regény minden sornyi cselekedete lenne összesűrítve ebbe a 151 oldalba úgy, hogy közben mégsem veszít semmit az értékéből. Sőt, ennél szikárabban nem is lehetne fogalmazni, sok helyen éppen az elhallgatás súlyosbítja az igazságot. A feszültséggel teljes lírai hang mellett a verseknek még a tördelése is olyan éles, hogy minden egyes sor és mondat szinte vág.

 

„Mint a kint felejtett
nyers húst nyáron a legyek,
úgy dongják körül
az utcán maradt embert
a kilőtt golyók
Szarajevóban.”

(Maja, 87. oldal)

 

Az élményhez nagyban hozzáadnak Antal László festőművész groteszk grafikái is, amelyek igazán megragadják a kötetre jellemző hangulatot, ezzel a könyv megjelenését is azonossá téve a benne megtalálható versek világával.

 

 

A családon belüli erőszak és a nemi erőszak olyan témák, amelyekről sosem lehet eleget beszélni, és sokszor éppen az áldozatokra kényszerített csönd az, ami miatt ritkának tűnhetnek az ilyen esetek. Ezeken a lapokon viszont mindent kimondanak, és persze az is kiderül, hogy mi minden áll az ilyen esetek hátterében. Ám nem csak a mögöttes okokat, hanem egész jellemváltozásokat és védekező mechanizmusok végbemenetelét tapasztalhatjuk meg.

 

Rászögezték [anyám] arcára a könnyeit.
Nem sír, csak állnak egymás alatt,
a szemétől egészen az álláig lógnak
a könnycseppek.

 

Kifeszítette körülöttem
valami az időt.
Nem tud lecsöppenni:
a levegőben áll az eső,
az ég reped, beszakad
a súlyától.

(Hajszálak, 111. oldal)

 

Terék Anna Halott nők című verseskötetét leginkább kegyetlenül szépként tudnám jellemezni. A kifinomult, érzékeny lírai hang párosul a feszes, tömör verssorok és a versek megrendítő témájával. Súlyos kötet. Végső eredményképp nem csak gyönyörködtet, de egyben felhívja a figyelmet olyan társadalmi, családi és nemi problémákra is, amelyről nem lehet eleget beszélni, mindezt olyan érzékenységgel, amelyet verseskötet ritkán ér el. Súlyos, de megéri felemelni, mielőtt a tavaly megjelent legújabb verseskötetét, a Háttal a napnakot is kézbe vennénk.



0
komment

Reflektor

Egy nap a kertben
Az egyetemi botanikus kert egy varázslatos hely. Június 11-én ismét nyílt napra várták az...
Tudományszeretetre nevelnek a táborokban
Hét színes, tematikus tábort szervez nyáron a gyermekeknek, fiataloknak az Eszterházy Károly...
Janne Teller: Semmi (Lekötelezők 2.)
Folytatjuk Lekötelezők sorozatunkat, ezúttal a Semmivel, Janne Teller regényével. Tartsatok velünk!