Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2021. június 15. Jolán
Kultúra

„Minden munkafázisban szeretek jelen lenni”

Berán-Juhász Henrietta | 2021. április 30. 11:58:46 | Utolsó frissítés: 2 hónapja
„Fontosnak érzem, hogy jól ismert érzelmi helyzeteket, groteszk, de szerethető és azonosulható karaktereket mutassak be a saját vízióm szerint” – Traub Viktóriával, a Vizuális Művészeti Intézet oktatójával az alkotás folyamatáról és animációs filmjeiről beszélgettünk.

 

– Képekben vagy inkább animációkban tudod jobban, könnyebben kifejezni a gondolataidat, érzéseidet?

 

– Amikor látványterveket készítek egy filmhez vagy grafikákat, vázlatokat rajzolok, akkor is abban gondolkozom, hogy hogyan tudom minél dinamikusabban, a mozgás, mozdulat illúzióját keltve megkomponálni a képet. Egy-egy film előtanulmányaként gyakran készítek rövid loopokat, gifeket. Nagyon fontos nekem az időbeliség, a mozdulat karaktere, dinamikája. Akkor kezdem el igazán érezni a figurák egyéniségét, amikor a mozgásukat tervezem.

 


Traub Viktória

 

– A mondanivaló adja a képeket vagy inkább fordítva: a képek indítják el a gondolatokat?

 

– Bár az előző filmemben a Sellők és rinocéroszokban volt olyan jelenet, amit egy már elkészült rajzom inspirált, és valószínűleg a most fejlesztés alatt álló animációmban a Love or Left-ben is lesz ilyen, de jellemzően a forgatókönyvhöz szoktam tervezni a jeleneteket.

 


Sellők és rinocéroszok

 

Egy film fejlesztésének első lépése, hogy kitaláljuk, miről fog szólni. Ezt alakíthatja az is, hogy épp mi érdekel, miket rajzolok abban az időszakban. A képek és a dramaturgiai ötletek oda-vissza folyamatosan hatnak egymásra.  Amikor egy ötleten dolgozunk, egyszerre alakulnak a figurák a történettel. A rajzok befolyásolják a karakterek személyiségét, a megírt forgatókönyvelemek pedig alakítják a figurák rajzolt karakterét.

 


Love or Left

 

– Milyen érzések, társadalmi kérdések foglalkoztatnak leginkább?

 

– Az előző filmemben a Sellők és rinocéroszokban egy család széthullásának történetét és hatásait mutattam be. Fontosnak érzem, hogy jól ismert érzelmi helyzeteket, groteszk, de szerethető és azonosulható karaktereket mutassak be a saját vízióm szerint. Érzésem szerint a néha nyersen szürreális máshol lírai, metaforikus hangvétel képes építő feszültséget teremteni. Most készülő animációs filmem egy kentaurlány és egy félig krokodil félig ember keveréklény szerelmének története, amely az önelfogadásról és az ösztönökkel való szükségszerű, bár végső felülkerekedéssel sosem járó harcról szól.

 


Love or Left

 

– Milyen érzéseket szeretnél kiváltani az alkotásaiddal?

 

– A célom, hogy a néző együtt tudjon menni a szereplőkkel, a történettel. Ha ez az összhang megteremtődik, a kiváltott hatás a nézőkben egyénileg más és más lehet, sőt, alkotóként pont ez a legérdekesebb, hogy az értelmezésnek és az érzelmeknek milyen spektrumát teszi megélhetővé egy filmélmény.

 

– A filmkészítés során melyik a kedvenc állomásod, "szereped"?

 

– Sajnos vagy sem, de elég kontrollmániás alkotó vagyok. Minden munkafázisban szeretek jelen lenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerem el a munkatársaim szakmai tudását, sőt, inkább azt, hogy minden érdekel és folyamatosan tanulni szeretnék. Van néhány olyan területe a munkának, amelyhez kevésbé értek, például a sound design, mégis a zörejezést, az azt körülvevő csapatmunkát és kísérletezést érzem talán a munka egyik legizgalmasabb részének.

 

– Szeretsz csapatban dolgozni, ragaszkodsz annak tagjaihoz?

 

– Azért beszélek gyakran többesszámban, mert nagyon fontosnak érzem azt hangsúlyozni, hogy az animációs filmek - az élőszereplős filmekhez hasonlóan - csapatmunkában készülnek. Ez nagy egymásrautaltságot is feltételez. Épp ezért vannak a csapatnak állandó tagjai, akikkel összeszokottan dolgozunk együtt már egy jó ideje. Ismerjük egymás munkamenetét, életritmusát, feszültebb és felszabadultabb pillanatokban is számíthatunk egymásra. Az egész pályázati procedúrát a kezdetektől Dús Polettel, a produceremmel csináltuk végig. A team állandó tagja Polecsák Lajos, aki a vágást és az utómunkát végzi, és már az egyetem óta jó barátnőm Taskovics Évi, ő képzőművészként a hátterek előkészítésében vesz részt. Most csatlakozott hozzánk Bak Zsuzsanna forgatókönyvíró, aki szintén az Eszterházy Károly Egyetem tanára. Egyelőre ennyien vagyunk, de ahogy halad a munka folyamatosan bekapcsolódnak majd a különböző munkafázisokba újabb művészek és szakemberek.

 

A Love or Left, akár stílusában akár mondanivalójában hasonló lesz eddigi alkotásaidhoz?

 

– Igen, a Sellők és Rinocéroszok szimbólumrendszerét továbbfejtve az emberi esendőség, a külvilág és a lélek világa, a képzelt és valós elvárások, az önszeretetet, az önbizalom, a kapcsolódás és az elfogadás kérdéseit szedjük még kisebb darabokra. A Sellőkben megtalált szürreális-metaforikus történetépítést fogjuk tovább folytatni, egy kicsit más is lesz és egy kicsit hasonló is.

 


Love or Left

 

– Milyen technikákkal dolgoztok majd és szándékaitok szerint mikorra készülhet el a film?

 

– Digitális rajzanimációval készül az animáció és jövő tavaszra kell befejeznünk a vállalásunk szerint.

 

– Korábbi filmjeid tekintetében is: milyen megjelenési lehetősége van egy-egy animációnak?

 

– A Nemzeti Filmintézet által támogatott filmeknek bemutatási kötelezettségük van valamely magyarországi tévécsatornán, mi a TV2-vel kötöttünk megállapodást, de azért elsősorban a fesztiválszereplésekre tervezünk. Így van lehetősége egy filmnek eljutnia igazán sok emberhez, bejárni akár az egész világot. Terveink szerint a fesztiválszezon után - ami körülbelül két év - ahogy a korábbi filmjeim esetében is tettük a Love or Left is elérhető lesz online.

 

– Az érdeklődők hol láthatják eddigi filmjeidet?

 

– Néha sugározza őket valamelyik csatorna, fesztiválok retrospektív vetítésein is előfordulnak, de a vimeon is megtalálhatók.

 

– Milyenek a visszajelzések az alkotásokkal kapcsolatban?

 

– Jók. A Sellők és rinocéroszok elég nagy fesztiválutat járt be és számos díjat hozott haza. Többen ismeretlenül megkerestek, hogy gratuláljanak, ez persze jól esett.

 


Sellők és rinocéroszok

 

Amikor elkészülök egy munkával egy ideig egyáltalán nem foglalkozom vele. Talán a legnehezebb kérdés, hogy mikor érezzük késznek a filmet. Van egy pont, amikor már nem tudunk hozzátenni többet. Ez egy kicsit a gyászfolyamathoz is hasonlítható, erőfeszítést igényel, hogy el tudjuk engedni. Amikor aztán újra megnézem pár hónap után, általában elégedetlen szoktam lenni, felnagyítva látom a hibákat és már az új filmterven gondolkozom, amiben természetesen mindent még jobban szeretnék csinálni. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem.

 


Sellők és rinocéroszok

 

– Az eszterházys hallgatókkal milyen projekteken dolgoztok? Az online térben hogyan tudtátok megoldani a közös munkát?

 

– A lehetőségekhez képest zavartalanul telt el ez a tanév is. A gyakorlati feladatok nagy részét át kellett valamennyire alakítani, hogy otthon vagy a szűk környezetükben tudjanak forgatni a hallgatók. A konzultációk zoomon és e-mailen még zajlanak, de már alig várom, hogy újra jelenléti legyen az oktatás.

 

 

 

 



0
komment

Reflektor

Egy nap a kertben
Az egyetemi botanikus kert egy varázslatos hely. Június 11-én ismét nyílt napra várták az...
Tudományszeretetre nevelnek a táborokban
Hét színes, tematikus tábort szervez nyáron a gyermekeknek, fiataloknak az Eszterházy Károly...
Janne Teller: Semmi (Lekötelezők 2.)
Folytatjuk Lekötelezők sorozatunkat, ezúttal a Semmivel, Janne Teller regényével. Tartsatok velünk!