Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. június 25. Vilmos
Kultúra

Kollár Árpád: Milyen madár (Lekötelezők 4.)

Galda Gábor Attila | 2022. május 11. 08:13:05 | Utolsó frissítés: 1 hónapja
Kollár Árpád Milyen madár című kötete (Csimota, 2014) már első belelapozáskor megragadja a figyelmünket. Nagy Norbert illusztrációinak köszönhetően egy vizuálisan is gazdag és értékes (gyerek)verseskötetet tarthatunk a kezünkben.

 

 

 A megnyerő, színes borító és a gazdagon díszített oldalak, valamint a tartalomjegyzékben olvasható verscímek miatt a legtöbb gyerekkönyvből ismerős rímes, játékos nyelvezetet várnánk, ráadásul a kötet hátulján álló megerősítés szerint akár már egy 5 éves gyermek kezébe is adhatjuk. Azonban már az első versek elolvasásakor rájövünk, hogy ebben a gyerekeknek (is) szóló verseskötetben bizony nem a dalos rímelést, kedveskedést és esetleg butáskodó gyereknyelvet kapjuk. Az első három versben ilyen sorokat olvashatunk: „kihez bújunk melegedni, ha apa már elutazott a hosszú útra” (milyen madár); „nincsen mamám, bevitte a mentő” (mondó), vagy „szeretném, ha engednének félni” (dalocska). Ezek a váratlan sorok rámutatnak a kötet valódi tétjére is: gyerekverseket működtetni úgy, hogy azokban nemcsak az élet szép oldala jelenik meg, hanem belecsempészni az élet olyan árnyoldalát jelentő kétségeket, félelmeket és esetleg tragédiákat is, amelyek ugyanúgy jelen lehetnek egy gyerek életében és gondolatvilágában.

 

A kötet egészét tekintve górcső alá kerül minden, ami egy gyerek világát képezi: szülők, nagyszülők, állatok, átlagos iskolai napok, ünnepek, a fantázia szárnyalása vagy a realitás gondolatébresztő ereje. Azonban, szinte mindegyik versben felbukkannak olyan témák és problémák is, amelyek bár egy gyerek saját életének is részesei lehetnek, szülőként és tanárként mégis előszeretettel igyekszünk ezeket inkább elkerülni, kihagyni a számukra készült olvasmányokból és egyéb tartalmakból. Pedig rettentő fontos tény, hogy a gyerekek már egész korán elkezdenek kérdezni és gondolkodni az olyan témákról, mint a halál, vagy, hogy honnan érkezik a kistesó. A versekben megjelenik az a tényleges, mondhatni lebutítástól mentes valóság, ami egy gyerek környezetét és belső működését valójában jellemzi. Dilemmák, amelyeket noha még csak gyermeki szemmel vizsgál, és gyermeki nyelven fejez ki, de mindenképpen vizsgál és kifejez: „félek a sötétben, ha nincs velem a kutyám, / de félek attól is, hogy a kutyám egyszer átváltozik / a sötétben nemkutyává” (én).

 

 

(Oldalpár a könyvből. Szöveg: Kollár Árpád, illusztráció: Nagy Norbert.)

 

Sajnos előfordulnak esetek, amikor a családon belüli konfliktusok mindennapi részét képezik egy gyerek életének, legyen szó a szülő-gyerek, vagy a két szülő kapcsolatáról. Az viszont minden családban megesik, hogy kisebb-nagyobb viták alakulnak ki, vagy éppen a munkahelyi, iskolai nyomás a családon belül szül konfliktust. A líraian megrendítő anya ma nem anya című vers elénk tárja, hogyan érzékelheti, értelmezheti egy gyerek szomorú édesanyja látványát: „anya fátyol, anya márvány, agyonmosott kabát, / anya varrja és csomózza és szétszedi magát, / anya horgol, anya fércel, felszel egy szalonnát, / anya, félek, soha most már nem jön vissza hozzám”.

Az ilyen konfliktusokból eredő meglátások, gondolatok feldolgozásához, érzékenyítéséhez is igazán alkalmas lehet a kötet, még ha választ nem is minden esetben kínál fel – hiszen elfogadható válasz nincs is minden esetben.

 

Az érzékenyítés például szociális szempontból is fontos, hiszen a szocializáció elsődleges színterét az óvoda, később az iskola jelenti. A két kezem című vers a testi hátrányos helyzet témáját veti fel, és olyan remek módon fordítja meg, állítja új perspektívába azt, ami egy gyerek logikai működésének is jó példája. A vers elbeszélője tudja, hogy mindenkinek két keze, két lába és egy feje van. Viszont elkezd gondolkodni: mi lenne, ha csupán egy keze, egy lába lenne? Bizonyára furcsának találnák azok, akiknek kettő van ezekből. S aztán rájön, ha mindenkinek csak egy keze és egy lába lenne, akkor pont azokat tekintenék „furcsának”, akiknek viszont kettő is van. A vers záró sorai remekül sugallják azt a gondolatot, hogy a másság csupán azért lehet elsőre „fura”, mert nem megszokott, nem általános jelenség a legtöbb gyerek számára. A vers remek lehetőség arra, hogy a gyerekeket megismertessük a testi fogyatékosság, vagy valójában bármilyen „másság” jelenlétével, és tudatosítsuk bennük, hogy a megszokottól eltérő testi adottságok nem jelentik azt, hogy valaki „furcsa”.

 

 

(Oldalpár a könyvből. Szöveg: Kollár Árpád, illusztráció: Nagy Norbert.)

 

Erdős vers

 

te nyugtass meg, erdő, ha nem tudok aludni,
takarj be levéllel, homokkal, szeméttel,
küldj rám vad suhogást, puha avarszagot,
tűlevelek alól küldj egy marék gombát,
karmold föl bőrömet kék szederindával,
karmold föl arcomat csipkebogyóvérrel,

 

te nyugtass meg, erdő, ha lázam van és fázom,
benned is erdő van, abban még egy erdő,
ahol a vad kutyák nem látják az őzet,
abban az erdőben ott lapulok én is,
zümmögj bennem, erdő, súgd meg a fák nevét,
holnap fölgyújtanak, ma még zöld a szíved.

 

Mindezek mellett a kötet jól kiegyensúlyozott tud maradni. Természetesen a jól megszokott, gyermeki stílus és gondtalan világkép is jelen van, legyen szó egy átlagos hétköznap bemutatásáról (ez a nap), vagy akár arról, hogyan értelmezi magát, hogyan vélekedik magáról ilyen korban valaki (dolgok, amiket nem tudok; én; balladám). Vannak „hülyeversek”, amelyek megidézik a gyermekekből fakadó játékosságot is – nem kell, hogy mindig mindennek értelme legyen. „Az állatgondozó” című szöveg viszont pont azt figurázza ki, hogy milyen kreatívan, ötletesen adhat értelmet valaminek egy gyermek, például a farzsebben lakó heringek képében.

A befogadásban és az érzelmi egyensúlyban pedig további segítség Nagy Norbert igényes, szemet gyönyörködtető képi világa, amelynek vezérmotívumai a nyulak, különböző emberi szituációkban szerepeltetve.

 

Persze kihagyhatatlan a humor, a „gyerekszájra” jellemző elszólások és megállapítások is: „nem szeretem a sünt, mert szúrós, de mégis szeretem” (nem); „nagy kár, hogy a csizmának nincsen csizmája, / szegény így mezítláb tocsog a latyakban” (csizmacsizma), „és fociztunk estig, míg jöttek a cserebogarak” (ez a nap). Kifejezetten humoros lehet felnőtt olvasók számára az apa szerint. A vers egy gyerek szemszögéből prezentálja azt a tipikus helyzetet, amikor apuka éppen meccset néz, a bírót és a játékosokat bizonyos szavakkal illeti, és anyuka ettől rettentően ideges lesz, „mert miért káromkodsz a gyerek előtt”. Természetesen az, hogy a felnőttek beszéde mit jelent pontosan, még nem teljesen érthető a gyerek számára: „apa szerint mindenki hülye, / amikor meccset néz, főleg a bíró, / akinek van egy anyukája” majd később: „még szerencse, hogy apának is van, / finom lekvárt főz, úgy hívják, hogy mama”.

A versekben szó van még kakaóról és fonottkalácsról, repülő vidrákról, sokáig alvásról és arról, hogy milyen jó, amikor hangosan olvasnak fel nekünk egy könyvből.

 

 

(Kollár Árpád. Fotó: Bach Máté)

 

A kötet egyszerre kínál lehetőséget az otthoni és az iskolai feldolgozásra is. Otthon persze a szülő döntése, hogy milyen mértékben, milyen mélységig megy el egy-egy téma kapcsán a gyermekével kialakult beszélgetés során. Az iskolai környezetben is fontos, hogy tanárként jól időzítsünk vele.

Érdekes lehet megfigyelni azt is, hogy egy adott olvasó hogyan reagál rá egy évekkel későbbi újraolvasás során: mi újat lát meg benne az akkor még általános iskolás, ma már középiskolás diák? Mi újat kap az akkor még fiatal felnőtt, ma már kisgyermekes szülő?

 

Kollár Árpád Milyen madár? című könyve egy igényes, sokszor felszabadult, sokszor pedig mélységesen lírai verseskötet, amely egy szemet gyönyörködtető könyvtárgy formájában fontos beszélgetések, eszmecserék kezdeményezője is lehet – nem csak gyermek és szülő között.



0
komment

Reflektor

Találkozó: 45 év után újra a Líceumban
Különleges találkozót tartottak a 45 esztendeje az intézményünkben matematika-kémia szakon...
Kiemelt Arany minősítést szerzett hallgatónk Siófokon
Május utolsó hétvégéjén, Siófokon rendezték meg a XII. Országos Népek Tánca-Népek...
Egy brazil lány, aki Egerben igyekszik megvalósítani álmait
Rochane Moura Fé, röviden Roxy jelenleg zenekultúra szakon tanul egyetemünkön. Egyenesen...