Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2021. október 26. Dömötör
Kultúra

Janne Teller: Semmi (Lekötelezők 2.)

Galda Gábor Attila | 2021. június 07. 10:02:08 | Utolsó frissítés: 4 hónapja
Folytatjuk Lekötelezők sorozatunkat, ezúttal a Semmivel, Janne Teller regényével. Tartsatok velünk!

 

Valószínűleg már minden lehetséges szóviccet elsütöttek Janne Teller Semmi című regényének neve kapcsán a 2000-es dániai és 2011-es magyarországi megjelenése óta. „­Mit vettél a könyvesboltban?”, kérdezte egy ismerősöm váratlanul elém lépve. „Semmit”, válaszoltam volna vigyorogva, azt viszont nem akartam, hogy azt higgye, titkolózok – a kezemben jól látható, újkönyvillatú kötet forgatása közben. Ezt a poént azonban lehetetlen lett volna kihagyni. A találó címválasztás az ismerősöm érdeklődését is felkeltette a könyv iránt. „Nem semmi, ugye?” „De.” Ekkor még nem tudtam, hogy valójában mennyire letaglózó a könyv, amit fogok.

 

Ez a paradoxonnak is tekinthető cím egy valóban felkavaró és ellentmondásos regényt takar. Megjelenése után ugyanis betiltották, később viszont kötelező olvasmánnyá tették a dán iskolákban. Az eleinte botrányt okozó könyv gyorsan közkedveltté vált a világ számos országában. Megterhelő érzelmi hatása ellenére gyerekek és tinédzserek kedvenc olvasmányai közé tartozik évek óta.

 

 

 

Teller zsebkönyvméretű, de mégis nagy súllyal bíró regényét első sorban a cselekménye tette kirobbanóvá. Miután Pierre Anthon, a taeringi iskola egyik diákja kijelenti, hogy semminek sincs értelme, otthagyja az iskolát és a semmittevésnek szenteli életét. Osztálytársai elhatározzák, hogy összegyűjtik és megmutatják neki az élet legfontosabb dolgait és ezzel bebizonyítják, hogy igenis vannak olyan részei az életnek, amelynek van értelme. Amíg Anthon csak mintegy háttérben működő mozgatórugoként marad meg a történetben, addig a 8/a osztály karakteres, archetipikus diákjai elkezdik megalkotni a Fontos Dolgok Halmát. Agnes, az elbeszélő; Rikke-Ursula; Kaj; Hussain; Sofie, Jan-Johan és a többiek a világ és az élet egy-egy fontos témáját, problémáját testesíti meg. Eleinte számukra fontos, személyes tárgyakat gyűjtenek össze, ám a Halom gyarapítása hamar olyan radikális és meglepő, sőt megdöbbentő méretet ölt, amely túlmutat a pusztán tárgyi értékeken. Egyre nagyobb tét és felelősség kerekedik az eleinte ártatlan gyűjtögetésből, és egyre hevesebb a vágy az élet értelmének megtalálása iránt, minden újabb áldozat nagyobb és életbevágóbb az előzőnél.

 

 

egy ilyen történet szikár, feszes megszólalást kíván meg.

 

 

A minimalista, hétköznapi nyelvezet, a visszatérő nyelvi fordulatok, a tömör és lényegretörő megszólalásmód nem kifejezetten a gyönyörködtetést, hanem inkább a cselekmény gördülékeny közlését, a történeten keresztül előtérbe kerülő kényes problémák boncolgatását segítik. Talán jobb is így. Hiszen egy ilyen történet szikár, feszes megszólalást kíván meg. Valószínűleg emiatt is tud kényes társadalmi és morális témákat egy mindenki számára befogadható, de mégis hatásos módon közölni.

 

Az ilyen témák közé tartozik például az a megállapítás, miszerint az iskolában soha semmi értelmeset nem tanulunk. Főleg akkor vált ez érdekessé, amikor a könyv kötelező olvasmány lett Dániában, annak ellenére, hogy merőben eltér az általunk is ismert, tipikus kötelezőktől. Ám ez pont azért volt jó lépés, mert így lehetőség nyílt a fent említett probléma széleskörű megvitatására éppen ott, ahol a leginkább szükség volt erre: az iskolában, a diákok és a tanárok között. Úgy gondolom, ez egy jó példája annak, amikor egy kötelező olvasmány nem csak egy újabb teherként él a diákok fejében, amit irodalomórára le kell tudni, hanem éppen, hogy értelmet nyer annak feldolgozása, nemcsak azáltal, hogy kritikai gondolkodásra készteti és párbeszédre hívja a diákokat, hanem hogy éppen olyan közegben történik mindez, amely egyben elszenvedője és lehetséges (részleges) megoldója is a problémának.

 

 

Véleményem szerint ez a könyv nem célzottan ifjúsági regény. Viszont az biztos, hogy több ilyen regényt kellene olvasnia az ifjúságnak is. Ha minden középiskolában kötelező olvasmány volna, mondjuk pont 9-10. osztályban, máris egy olvasásra ösztönző könyv kerülne a diákok kezébe. Sőt lelki és morális szempontból is hatalmas benyomásnak lennének részesei, amelynek egészen biztosan lenne valamilyen maradandó hatása egy irodalomóra keretein belül és azon túl. Mindezt néhány olyan ismerősöm beszámolója is alátámasztja, akiknek bizony volt lehetőségük foglalkozni e könnyvel tanórai keretek között, és a mai napig meghatározó esemény számukra. Hiszen, ahogy ez lehet a könyv fő mondanivalója is: az élet értelmének kutatása nem egy leányálom, és rengeteg áldozattal járhat. De megéri.

 

Janne Teller Semmi című regénye nem kímél. Bármiféle sallang és mellébeszélés nélkül tár az olvasó elé egy olyan történetet, ami nemcsak rettentő izgalmas, de rengeteg morális kérdést is felvet. Mindezt szerencsére a legtöbb ifjúsági regényre jellemző klisé és sablon mellőzésével. A család, vallás, szexualitás, társadalmi problémák stb. mind meglepően nyers és egy ponton már igencsak naturális módon kerülnek az olvasó elé, miközben az abszolút megállapítások helyett inkább gondolkodásra, állásfoglalásra kényszeríti a történet szereplőit és az olvasót is.



0
komment

Reflektor

Újra bálozott az Eszterházy
Október 19-én újra birtokba vehették az Agria Tiszket az eszterházys hallgatók. Tavaly a...
Gyilkosság, baleset, titkos levelek - krimit írt volt hallgatónk
Gyerekkorában egy könyvet sem olvasott el, bloggerként azonban már lassan öt éve ír, most...
Beavatás a Leányka úton
Minden elsősnek komoly mérföldkövet jelentenek az egyetemen, kollégiumban eltöltött első...