Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2021. december 08. Mária
Kultúra

Gyilkosság, baleset, titkos levelek - krimit írt volt hallgatónk

Kis Dalma Róza | 2021. október 20. 10:21:03 | Utolsó frissítés: 2 hónapja
Gyerekkorában egy könyvet sem olvasott el, bloggerként azonban már lassan öt éve ír, most pedig kiadta élete első regényét Mekker Regina. Egyetemünk volt televíziós műsorkészítő szakos hallgatója még csak 24 éves, mégis bejárta már az íróvá válás rögös útját. Hogy miről szól első regénye és miért ragadott tollat másfél évvel ezelőtt.

 

– Korábban közgazdászként diplomáztál, jelenleg pedig egy népszerű online magazinnál dolgozol statisztikusként. Hogy jön mind e mellé az írás és az irodalom?
– Be kell, hogy valljam, gyerekkoromban nem olvastam el egy könyvet se. Majd elmentem egyetemre és ott kezembe került „Az öröm játéka örök” című regény Eleanor H. Portertől. Ez volt az a könyv, ami elindította bennem az olvasás és a könyvek iránti szeretetet. A blogomat igaz már lassan öt éve írom, de tudatosan csak 2020 tavasza óta foglalkozok rajta olvasásnépszerűsítéssel. Korábban a témákban való csapongás volt a jellemző rám. Arról írtam, amiről kedvem volt. Hol sminkekről, hol kávézókról. Valahonnan innen indult az, hogy szeretem a gondolataimat megosztani másokkal írásban.

 

– És most nem is akárhogyan osztottad meg a gondolataidat, hiszen itt az első regényed, a Hanna nyomában, amit hamarosan olvashatunk nyomtatott és elektronikus könyv formájában is. Hogy született meg benned Hanna története?

– Talán elsőre furcsa hallani, de én a szakdolgozatomnak köszönhetem azt, hogy elkezdtem írni a kisregényemet. Emlékszem, épp a dolgozatomhoz gyűjtöttem információkat, amikor eszembe jutott egy rövid szösszenet. Gondoltam leírom, nézzük meg könyvajánlókon kívül, hogy tudok írni. Meglepően jól sikerült, és akkor döntöttem el, hogy kidolgozom az egészet, és ha úgy alakul, akkor ki fogom adni. Mindig is csodáltam az írókat, hogy mennyi mindent kell, hogy tudjanak ahhoz, hogy egy könyvet megírjanak és mennyi mindent át kell gondoljanak a témával, a szereplőkkel, a cselekményekkel kapcsolatban. Mindezt most a saját bőrömön tapasztaltam meg.

 

 

– Ha valakit elképzelünk, mint írót, általában hatalmas bögre kávéval, asztalnál ülve a laptopjával látjuk, ahogy éjt nappallá téve üti a klaviatúrát. Hogyan alakultak nálad az alkotás fázisai? Milyenek voltak a hétköznapjaid, mint író?
– Én is így képzeltem el régebben, és nem is tévedtem nagyot. Sok ideig csak akkor írtam, amikor eszembe jutott egy jó ötlet a történettel kapcsolatban. Volt olyan eset, amikor elalvás előtt jutott valami eszembe, és inkább a telefonomba bepötyögtem félálomban azt, amit szerettem volna, félve attól, hogy reggelre elfelejtem. Első körben füzetbe kezdtem el jegyzetelni, rajzolgatni, de később, ahogy egyre komolyabban kezdtem a regénnyel foglalkozni rájöttem, hogy ez nem elég. Ha tényleg jól akarom csinálni, akkor egy egész füzetre és sokkal több időre szükségem lehet. Végül megszabtam minden nap azt az időt, amikor a regénnyel foglalkoztam. Nem volt könnyű, mert a munka nem akkor kezdődik, amikor valaki leül a laptop vagy füzet elé és elkezd írni, hanem a kigondolással, ötleteléssel, és néha ez nehezebb, mint maga az írás.

 

 

– Mesélj egy kicsit a könyvről nekünk, ami meghozhatja a kedvünket az előrendeléshez. Miről fog szólni?
– Hanna egy 18 éves lány, aki most érettségizett. Izgatottan készül az egyetemre, viszont egy súlyos baleset következtében megváltozik az élete. A baleset után, titkos leveleket kap. Nem tudja honnan, és ezt szeretné kideríteni.

A könyv nem egy hagyományos krimi vagy thriller. Tele van apró kis jelekkel, és olyan eseményekkel, amik szinte rávezetik az olvasót arra, hogy ő is nyomozzon olvasás közben. Gyilkosság, baleset, titkos levelek, titkos párbeszédek….

 

– A Hanna nyomában-t mondhatjuk kriminek. Miért éppen ebben a műfajban írtál?
– Főképpen azért, mert én magam is nagy rajongója vagyok a krimiknek, nem csak könyvben, de a mozivásznon is. Nagyon szeretem az olyan történeteket, ami tele van meglepetésekkel és erre kiváló a krimi és a thriller is. Nem volt kérdés, hogy én is ebben írjak regényt.

 

– A krimi műfajában az egyik legnehezebb írói feladat az, hogy ne fedjük fel az elkövetőt, és ne tudja az olvasó a végsőkig, hogy valójában mi történt. Hogy sikerült boldogulnod ezzel az írástechnikával? Sikerült a végsőkig fokozni a feszültséget, és kíváncsivá tenni az olvasókat?
– Valóban nem könnyű, sőt… Amikor elkezdtem írni, arra gondoltam, hogy a végsőkig kitartok amellett, hogy csakis a végén lesz a nagy leleplezés a történetben. Végül nem így lett. Az én történetemben lehet sejteni, hogy mi történt, csak azt nem lehet tudni, hogy miért. Ezt csakis a történet végén tudhatja meg az olvasó, és épp ebben van a csavar. Nem a ”ki tette?” kérdésre keressük a választ a történetben, hanem arra, hogy miért tette? Ettől függetlenül sikerült úgy megírnom, hogy még én is, aki tudja, hogy mi a vége, olvasás közben azon izgul, hogy mi lesz a következő fejezetben.

 

 

– Beszéljünk kicsit a főszereplődről, Hannáról. Ki ő? Milyen lányként írnád le?
– Hanna 18 éves, akaratos, néha makacs, de nagyon okos és maximalista. A szüleivel él és az orvosi egyetemre készül.Nem hagyja magát, nagyon bátor és ravasz, így mindig eléri azt, amit szeretne. A szülei imádják őt és bármit megtennének, feláldoznának érte. Úgy gondolják, hogy Hanna az a lány, akire mindig is vágytak és nagyon büszkék rá.

 

– Sokan tudjuk, hogy könyvet kiadni a mai világban nem egyszerű, hiszen nem elég az, hogy egy kiadó lásson potenciált a műben, jelentős anyagi ráfordítást is igényel a folyamat. Fiatalon mindezt elérni nem lehetett egyszerű.
– Valóban nem egyszerű. Én is rengeteget kutakodtam a témában, hiszen korábban egyáltalán nem értettem ahhoz, hogy mi kell egy könyvkiadáshoz. Így önszorgalomból mindezt megtanultam, és csak utána kerestem fel a kiadókat. Rengeteg árajánlatot kértem és kaptam mire megtaláltam a tökéleteset. E mellé természetesen nem árt, ha van az embernek félretett pénze is, mert egy könyvkiadás nem olcsó, viszont maga az anyagi tartalék szerintem ide nem elég. Fontosabb a hatalmas akarat, az önkontroll, és a sok-sok tanulás, ahhoz, hogy ide elérjen bárki is.

 

– Végezetül mit üzennél azoknak, akik fiatalon regényíráson törik a fejüket, de nem tudják, hogy kezdejenek bele?

– Azt üzenem, hogy képezzék magukat. Olvassanak sokat, kutassanak a témában. Az építő kritikát fogadják jól, legyenek bátrak, merjék felvállalni a gondolataikat, illetve merjenek segítséget kérni, ha kell. Legyenek elég kitartóak, türelmesek, ne adják fel az első nehézség után. És igen is, utána legyenek magukra büszkék, hogy megírták a történetüket!



0
komment

Reflektor

Egy fiú, aki mert nagyot álmodni - Báder Elemérrel beszélgettünk
Bár viszonylag későn kezdett zenét tanulni, mára egri közösségi terek állandó...
Sikeres Roma Életutak: Kele Fodor Ákos látogatott egyetemünkre
Egyetemünk Roma Szakkollégiumának Sikeres Roma Életutak című rendezvénysorozatának újabb...
Az interjú, ami miatt szívek virulnak ki
Egri fellépésük után beszélgettünk a Szomszédnéni Produkciós Iroda „munkatársaival”,...