Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói portálja

2022. május 27. Hella
Kultúra

A Leányka úttól Bécsig - Interjú Pálmai Nórával

Szegedi Barbara | 2021. december 11. 09:06:02 | Utolsó frissítés: 1 éve
Nemrég Bécsben, legutóbb a Delta épületben láthatták az érdeklődők Pálmai Nóra negyedéves magyar-rajz tanár szakos hallgató festményeit. Vele beszélgettünk alkotásról, tanulásról és a pedagógusi pályáról.

– Miért pont az Eszterházyt választottad továbbtanulásod előtt?

– Már régóta tudtam, hogy az egyetem híres a képzőművészeti képzéséről, ezért is választottam egyik szakomnak a vizuális kultúrát. A magyar is mindig érdekelt; már általános iskolától foglalkoztam versenyszinten ezzel a területtel is. Végül a magántanárom ajánlotta az egyetemet, aki szintén itt tanult korábban.

 

 

– Mi motivált arra, hogy tanár legyél?

– Rajzszakkörbe 7 évesen kezdtem el járni és ezeket az órákat mindig nagyon élveztem, számomra kikapcsolódás volt az alkotás folyamata. Ugyanezzel egy időben, általános iskolában szavalóversenyekre jártam majd később fakultációnak választottam a magyar nyelv és irodalmat és a rajzot is. Ezeket emelt óraszámban tanultam. Mindkét szakot nagyon szerettem, ezért is volt számomra egyértelmű, hogy ezzel akarok tovább tanulni. Már korábban elkezdtem dolgozni a rajztanárom képzőművészeti stúdiójában tanársegédként, ahol kisgyermekeket taníthattam rajzolni. Erre az időszakra mindig szívesen gondolok vissza, mert ez alapozta meg a tanári pálya felé való orientálódásomat.

A tudást, amit magamba szívok itt az egyetemen, nagyon szívesen adom át a diákoknak.

 

– Úgy tudom, külföldön pontosabban Bécsben volt kiállításod. Mesélj, erről kérlek. Hogy indult ez az egész? Kik voltak a kiállítók? Milyen érzés volt ott lenni?

– Még a covid időszak alatt elkezdtem csinálni egy szakmai Instagram oldalt és nem tudtam, hogy ez mennyire lesz népszerű illetve hányan fognak követni, de eldöntöttem, hogy szeretném elkezdeni kiépíteni a szakmai-művészeti pályámat. Egyik kedves ismerősöm, akivel – mint utólag kiderült, régen egy rajzszakkörbe jártunk – ez alapján talált meg egy kortárs bécsi galéria nevében. A kiállítást rajta keresztül intéztük, amiért utólag is szeretnénk neki köszönetet mondani. Az esemény koncepciója az volt, hogy egy nemzetközi kiállítást hozzanak létre olyan egyetemistákkal, akik a realista festészetet követik valamilyen saját stílussal elegyítve. Kiállítótársaim Flamich Judit, Iványi Helka, Nagy Alíz és Walter Hachleitner voltak. A kijutást, akárcsak a kiállítást egyénileg szerveztük meg. Szerencsére igen nagy számban jelentek meg érdeklődők az eseményen a járvány ellenére is – ez még szeptemberben volt. A kiállításmegnyitó a nagy sikerre való tekintettel, 2 napon keresztül zajlott – ugyanis a látogatók száma korlátozott volt; innen tudjuk azt is, hogy

közel 200-an nézték meg a két este alatt a képeinket.

Számomra ez nagyon nagy lehetőség volt, hogy nemzetközi szinten is megmutathattam a festményeimet.

 

 

– November 12-én volt kiállításotok az osztatlan rajz-tanár szakos hallgatókkal együtt. Mennyire volt nehéz ennek a szervezése? Milyen érzés volt ott lenni?

– Maga a gondolat már régóta megvolt bennünk, hogy egy közös kiállítást szeretnénk csinálni, ahol az elmúlt három év alkotásait gyűjtjük össze. A kiállításon résztvevő hallgatók: Al-Taji Petra, Karakas Zsófia, Mészáros Marianna, Szegedi Barbara és jó magam voltunk. Együtt hoztuk létre a kiállítást a negyedéves rajztanár szakosok nevében. Orosz Csaba szaktanárunk is támogatta ezt a kezdeményezést, segítette a munkánkat továbbá a kiállításunkat is ő nyitotta meg.

Nagyon jó érzés volt a saját egyetememen is kiállítani.

 

– A kiállítás címe honnan származik?

– A cím az „ÖtleTt, maradhat?” abból származik, hogy öten voltunk kiállítók. Ez a gondolat pedig Orosz Csaba tanár úrtól ered. Első évben többen voltunk ezen a szakon, majd utolsó évre csak öten maradtunk- tehát innen és a hétköznapi szójátékból ered a kiállítás elnevezése. Három hétig volt látható a tárlat Delta épület Folyosói Galériáján. Mindenki eltérő számú munkát állított ki. Nekem öt olajfestményem volt látható, melyből három portré, kettő pedig egész alakos festmény.

 

 

– A tanár, hogy értékelte a kiállításotokat?

– Elsőként Orosz Csaba látta és értékelte a képeinket a konzultációink során. De sokat segített az is, hogy láttuk ki hogyan halad a munkákkal és így egymásnak is tudtunk tanácsot adni. Illetve a közvetlen környezetünkből is érkeztek visszajelzések. Orosz Csaba, mint a vezető tanárunk, a kiállításon prezentálta az elkészült munkáinkat, a kollaboráció állomásait egyénenként illetve mesélt arról, hogy ki milyen stílusban fest. Ez egy nagyon frappáns és színvonalas megnyitó volt, ezért nagyon hálásak vagyunk neki. Majd november 16-án, Dr. Ferenczy Zsolt tanár úr tartott tárlatvezetést a mi közreműködésünkkel az érdeklődők számára.

 

 

– Mesélj kicsit arról, milyen stílusban és milyen technikával festesz! Mit tartasz szem előtt egy festmény festésénél?

– Alapvetően hozzám közelebb áll az olajfestés. Szerencsésnek mondhatom magam, mert régóta tanulhatok festeni a rajzszakkörök révén, és fiatalon megismerkedtem az olajfestés művészetével. Számomra ez a technika az, ami a leginkább lehetőséget ad arra, hogy kifejezhessem önmagamat. Ez az a festési eljárás, amivel azokat a finom elmosásokat és részletmegjelenítéseket lehet létre hozni, amiket a képeimen szeretnék ábrázolni. Ha művészeti stílust kell mondanom, akkor én alapvetően realista stílusban festek, ami keveredik a konceptualista stílussal, és ennek a kettőnek a kohéziója okozza a képeimen látható töredezettséget; az arcok, testek különleges ábrázolásmódját. A modelleken különböző képmontázsok figyelhetők meg, amiket én készítettem rájuk ragasztásos technikával. Ezt követően látvány után készítettem el a festményeimet. Elsőkörben a portrék készültek el, 70x100 cm-es méretben, majd később alkottam meg a nagyobb méretű képeimet melyek, egész alakosak. Ilyen például az egyik képem, ami 100x100 cm-es fehér hátterű és a modell csak félig van megfestve a képen. Itt az ember is olyannyira töredezetten látható, hogy maga a test, mint hordozó is csak darabokban jelenik már meg, és a többi része kihagyásos módon belesimul a háttérbe, mondhatni összefolyik vele.

 

 

 

Valamint utoljára említeném a legnagyobb képem, ami egy 100x120 centiméteres önarckép. Ebben szintén felelhető ez a montázsszerűség és a széttöredezettség, ami a sorozatot összefogja. De itt már a háttér elmosásaival is játszottam, nem maradt csak monokróm, mint a többi kép tekintetében. Illetve itt már a testábrázolásban is van egy plusz csavar; egy üveglapra nyomva jelenik meg a test és a portré a képemen.



0
komment

Reflektor

Superior tanszállodánk igazgatója a borlovagrend új marsallja
Az Egri Bikavér Borlovagrend napokban tartott tisztújítása nyomán Dr. Vas István, a Hotel...
Fehér autók, zöld egyetem (Vol. 2)
Hova tovább? Még több VW? Más modellek?
Réka a tettek mezején (pincéjében)
Takács Réka "beköltözött" a bordeaux-i pincébe, egyetemi gyakorlatáról mesél nekünk blogjában.