Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2018. november 19. Erzsébet
BelTér

Dr. Eőry Vilma: Lelki szükségletem ez a főiskola

Juhász Henrietta | 2013. szeptember 30. 20:56:16 | Utolsó frissítés: 4 éve
Dr. Eőry Vilma a Magyar Nyelvészeti Tanszék egyik legnépszerűbb oktatója. Imádja Egert és a főiskolát, a hallgatóiból igyekszik kihozni a maximumot, de azt is megtudtuk, hogyan ismerkedett meg a férjével.



„Élénk fantáziájú gyerek voltam” – mesélt a kezdetekről dr. Eőry Vilma a Palettának, majd rögtön hozzá is tette: amikor elkezdett iskolába járni, biztos volt abban, hogy tanárnő szeretne lenni. Először az általános iskola alsó tagozatában akart volna tanítani, később földrajztanárnak készült. „Már 5 éves koromban megtanultam írni, olvasni, és nagyon tetszett az, hogy kicsivel előbbre jártam a tananyagban, mint a többiek. Az általános iskola alsó tagozatában rábeszéltem a szüleimet, hogy hadd járjak zongoraórára, mert arra gondoltam, hogy nem fognak felvenni tanítóképzőbe, ha nem járok zenélni. A papné oktatott, mert más nem tudott játszani a hangszeren a faluban. Amikor már egy ideje tanultam, rájöttem, hogy már nem akarok tanítóképzőbe menni, de mégsem hagytam abba a gyakorlást. Gyakran átjártam a papnéékhez, és nagyon jókat beszélgettünk. Szerettem kint lenni a szabadban is. Édesanyámék a földeken dolgoztak, és amikor már nagyobb voltam, én is kijártam”– emlékezett vissza gyermekéveire.


Az egyetem sok volt az elején

 

 
Még a folyosón sem szólalhattak meg magyarul. Fotó: Fodor Enikő  

 

Amikor Győrbe került, már gimnáziumi tanárnak készült, ezért is jelentkezett egyetemre. Könnyen bekerült a gimnáziumba, ahol azonban kicsit más életmódú emberekkel találkozott: „azt hiszem, tudtam alkalmazkodni, de nem igazán értettük egymást”. Négy évig lakott Győrben, kollégiumban, ezt követően került Budapestre. „Az egyetem sok volt az elején. A gimnáziumi elvárásokhoz képest óriási volt a különbség. Az egyetemen magyar–német szakos voltam. A magyarral semmi gondom nem akadt, viszont a német igen kemény volt. Nem csak hogy nem szólalhattunk meg órán magyarul, de a folyosón sem a német tanszék környékén. Ezt elég nagy kényszernek éreztem, nem mondom, hogy nem viselt meg, de szerencsére elég hamar úgymond polgárjogot nyertem a tanszéken, kezdtek jobb, sőt nagyon jó jegyeim lenni” – számolt be dr. Eőry Vilma.


Prágában is oktatott


Budapest kulturális életét nagyon kedvelte, ennek ellenére, ahogyan ő fogalmazott, nem vált igazán „pestivé”. Később becsöppent az egyetem magyar nyelvész diákkörébe. Míg azelőtt őt is, mint a legtöbb magyaros hallgatót, az irodalom érdekelte jobban, de rádöbbent, hogy azon túl, hogy szereti, nem akar vele foglalkozni. Ezért aztán a stilisztika mellett maradt, irodalmi műveket elemzett, elsősorban nyelvi-stilisztikai szempontból. A tudományos találkozókon, amelyeket az akkori Eötvös Klubban tartottak, találkozhatott olyan emberekkel, mint pl. Bárczi Géza, Kossuth-díjas magyar nyelvész, aki tanította is. A társasággal nyelvjárásgyűjtő kirándulásokon is jártak. „Ezek az egyhetes utak rettenetesen összekovácsoltak bennünket, rengeteg népdalt tanultam a buszon, olyanoktól, akiknek a felmenői például csángók voltak vagy Erdélyből származtak” – emlékezett vissza a tanárnő. Az utolsó ilyen körút alkalmával professzora leült mellé és megkérdezte, nem szeretne-e az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatója lenni. „Mindig tanítottam, de főállásban csak 2008-óta és 5 évig Prágában, mert közben az Akadémián voltam és a fő munkám a kutatás volt – tudtuk meg. „Mellette a pesti bölcsészkartól kezdve főiskolákon, tanítóképzőn, tanárképzőn, szerződéssel egy-egy félévet vagy többet oktattam. Ami még nagyon izgalmas volt, hogy már akkor taníthattam kommunikációt, mikor még nem is annak hívták. Retorikának neveztük, de a megszólalásnak nem csak a technikai, hanem a tartalmi, pszichológiai oldalát is oktattuk.”

 

 
Öt esztendőn át Prágában is tanított. Fotó: Fodor Enikő  

 

Szívesen jött az Eszterházy Károly Főiskolára


Ezt követően arról kérdeztük, hogyan került hozzánk, az EKF-re: „jártam a pesti bölcsészkar stilisztikai kutatócsoportjába. Ott ismerkedtem meg Raisz Rózsa tanárnővel, aki az EKF Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetője volt, és Berencsi Margittal, aki pedig itt oktatott stilisztikát. Egy időben, még inkább a rendszerváltás előtt, anyanyelv-oktatási napokat tartottak nyaranta Egerben. Én azonban 1995-től 2000-ig Prágában tanítottam. Raisz Rózsa tanárnővel nagyon jó kapcsolatom maradt, és egyszer csak úgy felhívott, hogy nem akarok-e az EKF-re jönni tanszékvezetőnek. Kértem tőle egy kis gondolkodási időt. Hazajöttem, néhány évig vállalkozóként nyelvtörténetet és egyebeket is tanítottam a főiskolán, közben pedig még az Akadémián is dolgoztam. 2008-ban onnan nyugdíjba mentem.” Akkor már várták ide a főiskolára, főállásba. Dr. Eőry Vilma szerencsésnek tartja magát, hogy kapcsolatai révén idekerült: „őszintén szólva akkor már szívesen hagytam ott az intézetet, mert amit én akartam csinálni, azt nem támogatta a vezetőség. Nagyon rossz, ha az ember árral szemben úszik”.


Eger lenne a magyar Prága?


Főiskolánk hallgatóiról összességében pozitív a véleménye, azonban úgy látja, valamelyest csökkent a hajlandóság a gondolkodásra és az olvasásra. „Mindenhol, nem csak nálunk, mintha tétovábbak lennének a hallgatók. Azt gondolom, az látszik rajtuk, hogy vagy azt sem tudják pontosan, miért jelentkeztek ide, vagy az, hogy nem tudják, mi is lesz belőlük, ha elvégzik szakjukat. Hiányzik valamiféle motiváció. Ez persze nemcsak bennük, hanem a mai társadalomban is így van”– fogalmazta meg a tanárnő. Mindemellett hangsúlyozta, hogy élvezi, sőt, szellemi kihívásnak tekinti a hallgatókkal folytatott közös munkát: „az ilyen városoknak, mint Eger, megvan a varázsuk, az ember hamarabb megtalálja önmagát érzelmileg és racionálisan is. Nekem lelki szükségletem ez a főiskola. Sokan kérdezik tőlem, hogy ha már dolgozom, akkor miért pont itt? Már bocsánat, de hol van az a hely Pesten, ahol engem ennyire vártak? Azt hiszem, ha az ember jól akarja érezni magát, hagyja, hogy a neki való hely megteremjen.” A tanárnő megszerette az elmúlt évek alatt a várost. „Prága után mindjárt Egerbe kerültem. Engem – és remélem nem haragszik meg érte senki – Eger egy kicsit Prágára emlékeztet.”

 

Megpróbál mindent kihozni a vizsgázókból

 

Arról is érdeklődtünk, hogy a Magyar Nyelvészeti Tanszék oktatója mi alapján osztályoz, illetve mit tesz, ha puskázáson kap valakit. Elmesélte, előfordult már, hogy olyan hallgatók, akik órán brillíroztak, a vizsgán valamiért nem tudtak bizonyítani, viszont olyan is akadt, akinek a vizsgán hallotta először a hangját, de akkor kitűnő volt. „Egy nagyon izgulós hallgató egyszer teljesen zavarban volt vizsgán, de sikerült olyan hangulatot teremtenem, hogy eszébe jutott az, amiről előtte már azt állította, hogy nem emlékszik. Az a legrosszabb, ha valaki tudja az anyagot, de a drukk miatt egyszerűen leblokkol. Ilyenkor megpróbálok olyan helyzetet teremteni, hogy minél kevésbé érezze, hogy vizsgán van. Ez nem olyan egyszerű, hiszen teát, kávét nem főzhetek neki, így mással kell az otthonosság érzetét megteremtenem.” Elárulta, hogy nagyon törekszik arra, hogy a vizsgán minél racionálisabb legyen, de szerinte a szimpátiát, vagyis inkább azt, hogy a hallgatóról szerzett előzetes információkat – mint például azt, hogy rendkívül szorgalmas, okos – nehéz lenne teljesen kizárni. A puskázásról úgy vélekedik, ha ő teremt olyan helyzetet, azzal, hogy esetleg valami másra is figyel, és így a hallgató használni tudja illegális segédeszközét, akkor hagyja neki, hiszen később úgyis kiderül, valójában mennyit tudott. „Az igazi puskázás, amit nagyon keményen kezelek, ha olyan házi dolgozatot küld el nekem valaki, amiről már a harmadik sorban kiderül, hogy nem ő írta. Ilyen helyzetekben minden kommentár nélkül beírom az elégtelent. Mindemellett azt is tudom, hogy valaki másnak a tudományos munkásságára építve új dolgozatot írni nem egyszerű. Megpróbálom a hallgatóimat megtanítani arra, hogy hogyan lehet úgy kivonatolni valamit, hogy hozzáfűzik a saját gondolataikat is.”

 

Így ismerkedett meg a férjével

 

 
Érdekes történet, ahogy a férjével megismerkedett. Fotó: Fodor Enikő  

 

Nem hagyhattuk ki azt sem, hogy rákérdezzünk, hogyan ismerkedett meg a tanárnő a férjével. „Elsőéves egyetemista voltam Budapesten, amikor megismerkedtünk. Akkor én a Ráday Kollégiumban laktam, ami még igen rossz állapotban volt. Októberből és novemberből csak az esős, lucskos és fekete napokra emlékszem, meglehetősen nyomott voltam egyedül a nagyvárosban. Azon a bizonyos szombat estén 8-ig voltunk a többiekkel a Széchényi könyvtárban, mert minden ilyen szabadnapon mi reggel 9-től este 8-9-ig a könyvtárban voltunk. Szólt a telefon a folyosón, én mentem ki fölvenni. Egy fiatalember kereste Irmát. Én ismertem Irmát, elmentem hát szólni neki, ő azonban nem volt otthon. Visszamentem a telefonhoz és mondtam, hogy nem találtam Irmát. Akkor az illető elmondta, hogy náluk klubest van a fiúkollégiumban és kevés a lány. Kérdezte, hogy mi esetleg mennénk-e. Bementem és megkérdeztem a szobatársaim, mire ketten azt mondták, hogy szívesen mennének, úgyhogy gondoltam, én is egy kicsit kiszellőztetem a fejem. Az a férfi várt bennünket, aki telefonált, vitte az estre a barátnőjét is, de a 6-os villamoshoz nem a barátnőjével jött ki elénk, hanem egyedül. Nos, ő lett az én férjem. Aznap éjszaka, de nem előbb, mint éjfélkor felkért táncolni, nem tudom addig mi történt, de azt tudom, hogy akkor már nagyon türelmetlen voltam.”

 

"... szerintem még mindig tetszem neki"

 

Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mit szeret leginkább és mit a legkevésbé benne a férje, Eőry Vilma bevallotta, nagyon hamar mérges tud lenni olyan dolgokért, amikért nem kellene, és később rájön, hogy felesleges volt. „Szereti bennem, hogy jószívű vagyok, és szerintem még mindig tetszem neki, vagy legalábbis ezzel vigasztalja magát.”– jegyezte meg viccelődve. Két fiuk van, a 38 éves Zoltán és a 35 éves Levente. A tanárnő szerint Zoltán természete hasonló az övéhez. „Mi Zoltánnal szangvinikusak vagyunk, úgyhogy veszekedni vele szoktunk, Leventével sosem tudtam. A viszonyunk ma is jó, még akkor is, ha Zoltánnal néha össze tudjuk akasztani a bajszunkat.”– árulta el. Azt is megtudtuk, hogy Zoltán filmes, emellett számos festménye van, és verseket is ír, csakúgy, mint Levente, aki pedig zenész, mindketten művészlelkek.

 

A krimit is szereti

 

Eőry Vilma nagyon szívesen kertészkedik a mátyásföldi házuk kertjében. Amikor csak teheti, ellátogat szülőfalujába is. „Hiányoznak a szüleim onnan, mégis van ott valami a gyerekkorunkból, amitől biztonságban érezzük magunkat, és olyasmin is tudunk csodálkozni, amin a saját felelősségünk alatt álló helyeken nem. Pedig most már az a hely is a mi felelősségünk, de valamiért szinte játékosan kezeljük dolgot.”

Nagyon szereti Magyarország erdőit járni, de az egyik személyes kedvence a Hortobágy. Amikor nem valami komoly munkát végez, akkor szívesen hallgat mellette zenét. „Tévét is szoktam nézni, szeretem a már klasszikussá vált művészfilmeket. Az újakat is megnézem, de még nem tartok ott, hogy szeretném is őket. Bevallom, a minőségi krimiket is szeretem, akár könyvben, akár filmen. A könyvek már nagyjából kifogytak, lassan a filmek is. Azokat szeretem, amelyeknek sajátos miliőjük van, mint a Poirot, vagy a Sherlock Holmes és némelyik Miss Marple.”



Témánál maradunk

Ossz, lájkolj és szólj be!

A szerk. ajánlja

Túrázz velünk: Szilvásváradon jártunk

Az egri hallgatók nagy szerencséje, hogy a környéken számos szép látnivaló akad, így a szabad hétvégékre érdemes időt szánni a kikapcsolódásra, túrázásra.

Felezőbál és hollywoodi hangulat

Nagy volt az érdeklődés az Eszterházy Károly Egyetem Felezőbálja iránt, amit a Líceum dísztermében szerveztek meg.

Emlékkiállítás és műhelyfoglalkozás

Szabó Magda Emlékkiállítás nyílt az egyetem Tittel Pál Könyvtárában kedden. Kun Zsuzsanna szaktájékoztató elárulta: könyvtáruk a Szabó Magda emlékév tiszteletére elhatározta, hogy bemutatja azt a vándorkiállítást, amit Debrecen város és a Móra Kiadó közös

Hátrányból előnyt: workshop konferencia az egyetemen

Hátrányból előnyt – ezt a címet viselte az Egri Roma Szakkollégium hétfői eseménye. A workshop konferencián több mint százhúsz Tanodába járó diák vett részt. A cél az volt, hogy motivációt jelentő élményhez jussanak, s megismerjék kicsit a felsőoktatást.

Választ kaphattak kérdéseikre a hallgatók

Hallgatói, rektori fórumot tartottak tegnap a Leányka úti C* épületben. A fő kérdések közé tartozott a hallgatói ügyfélfogadási idő bővítése, a tantárgyak ütközése és bizonyos egyetemi épületek állapota.

0
komment

Reflektor

Háromszoros olimpiai bajnokot igazoltunk!
Más kérdés, hogy Szécsi Zoltán kapuba állításával sem sikerült megnyernie rangadóját az...
Vácon sem ment
Gyakorlatilag tíz perc után már eldőlt a két pont sorsa női kézilabda együttesünk...
Legyőzve az ősi rivális
Férfi kosárlabdacsapatunk száz pontot dobva, remek hangulatú meccsen győzte le salgótarjáni...