Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2019. május 26. Fülöp
ArTér

A hiányzó padtárs – dráma a „B” épületben

Bata Anita/MK | 2013. november 14. 02:30:41 | Utolsó frissítés: 5 éve
Ha csak egy percre is elgondolkodtunk a darab bármely azon vonalán, amely valamely társadalmi igazságtalanságra utal, már megérte a társulattal mellé „beülni a padba” – egy kiváló előadást láttunk az EKF-en.

 

 
Fotó: Bodnár Enikő  

 

Kedd délután, „B” épület, nagyelőadó, mintegy hetven fő – mindez megszokott kép is lehetne így a szorgalmi időszakban, ha egy lány nem énekelne, egy fiú nem ugrálókötelezne, vagy egy másik fiú nem csupán az informatika nyelvén beszélne a tanári asztal előtt. Ezzel a már-már zűrzavaros képpel indult A hiányzó padtárs c. előadás, amely kezdetekor még magunk sem tudtuk, mire számítsunk. Aztán minden egyre világosabbá vált.

 

Egy hátrányos helyzetű, beskatulyázott, álmait kergető általános iskolás fiú, Attila lép elénk, akiben nem hisznek a tanárai. Ez egy tanulni vágyó diák esetében – valljuk be – nem túl bíztató. Nem meglepő tehát, hogy a darab vége sem egy happy end. A srác elveszik a rendszerben, nem talál ki az előítéletek sűrű és sötét erdeiből, és talán el is nyeli egy „mocsár”. Tipikus történet ez, mondhatnánk, de ennyivel mégsem mehetünk el a látottak előtt.

 

Olykor nehéz eldönteni, hogy a szerencsétlen véletlenek és az oktatási, társadalmi rendszer igazságtalanságai akadályozzák meg főhősünk boldogulását, vagy saját maga. Talán a hangsúly inkább az előbbiek felé tolódik, különösen akkor, amikor látjuk: a diák képtelen teljesíteni álmait, hiszen mindig falakba ütközik. Ezek a falak pedig lebonthatatlanul tornyosulnak előtte, ám az is igaz, hogy nem próbál mindig minden erejével téglát bontani.

 

 
Fotó: Bodnár Enikő  

 

A Káva Kulturális Műhely és az AnBlokk Egyesület közös produkciója igazi felüdülés volt a „B” épületben. A keddi kora estébe nyúló előadáson a döntő többségében roma fiatalokból álló társulat a drámapedagógia eszközeivel próbált meg rámutatni a mai iskolarendszer egyes hiányosságaira. Mert ugyan pozitív példák mindig vannak, de sok még a tennivalónk ezen a téren. Ebből a szempontból jobb helyre nem is jöhettek volna az alkalmi színészek, elvégre az EKF-esek – és így a közönség – nagy része pedagógusnak készül. Talán majd nekünk is szembesülnünk kell azzal, hogy a nem mindig megfelelően működő közeg ellenáll, így képtelenek leszünk a szívünk szerint cselekedni, ha felkarolnánk egy-egy tehetséges, ám hátrányos helyzetű diákot. Reméljük, azért lesznek közöttünk kivételek.

 

A darab különös részei voltak azok a pillanatok, amikor a cselekmény leállt, és a szereplők kiléptek a közönséghez, akik így irányíthatták a történteket. Ekkor döbbentünk rá, hogy az, amit látunk, nem is olyan könnyen feloldható konfliktusok összessége, hiszen olykor még a szavakat sem találtuk egy-egy egyszerű kérdésre. Pedig a válaszoknak gondolkodás nélkül kellett volna jönniük. De nem jöttek. Így érdekes volt a záró jelenet, amikor a közönség soraiban ülők annak a tantestületnek lettek a tagjai, amely vezetője nem akarta, hogy bármely diák is kedvezőbb helyzetbe kerüljön azáltal, hogy változtatnak az iskola korábbi beidegződésein. Ekkor ugyanis a mintegy hetven ember hagyta, hogy olyan alku szülessék, amely inkább a belenyugvást és a tehetetlenséget választja, és asszisztál ahhoz, hogy a főhőshöz hasonló diákok a jövőben is elvesszenek.

 

 
Fotó: Bodnár Enikő  

 

Különös aspektust adott a darabnak a szereplők roma származása. De mindez nem nyomta rá a bélyegét a történetre, a főhőst egy teljesen átlagos fiúként mutatják be, közvetetten nem bukkan fel a kérdés. De az is igaz, ha a hátrányos helyzet és az előítéletek szövik át a történetet, akarva-akaratlanul beugrik néhány történet egy borsodi vagy akár egy hevesi kistelepülés iskolájának szegregált osztályairól. Viszont a roma-szál nem ül rá a történetre, ez csak egy, amivel meg kell küzdenie Attilának.

 

Sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk, ezt láthattuk a közönség hozzászólásaikor is. De egy biztos, A hiányzó padtárs tényleg hiányzott eddig Egerből. Ha csak annyira, hogy egy percre eltöprengtünk a darab bármely azon vonalán, amely valamely társadalmi igazságtalanságra utal, már megérte a társulattal mellé „beülni a padba”.



Témánál maradunk

Ossz, lájkolj és szólj be!

A szerk. ajánlja

Második helyezést értek el cheerleadereink

Győrben rendezték meg a IV. Santa’s Cheer Cup nemzetközi nyílt versenyt, mely EB kvalifikációs verseny is volt. Az EKE Cheerleaders csapata második helyezést ért el.

BlackShape: kiemelt arany minősítés a csapatnak

Kiemelt arany minősítést nyert el egyetemünk tánccsoportja a BlackShape. A csapatkapitány, koreográfus Hegedűs Gerda mesélt a felkészülésről és a tervekről.

Spartan világbajnok lett hallgatónk

Egyetemünk hallgatója, Szabó Dávid alig több mint egy évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a spartan sportággal, de nyáron máris Európa-bajnok lett, a nemrégiben Spártában megrendezett trifecta-világbajnokságról pedig már világbajnokként tért haza.

A tudás univerzuma II.

Szeretnéd tudni, mi a különbség az alap- az osztatlan, a mesterképzés, a felsőoktatási szakképzés között? Cikkünkkel segítünk neked, hogy megtaláld az elképzeléseidhez leginkább illő képzési formát!

Rábai Balázs: nem muszáj egy újságírónak megalkudni

Buszsofőr legyen vagy újságíró: fiatalként ez volt a dilemmája Rábai Balázsnak, s végül ez utóbbi mellett döntött. Az Eszterházy Film- és Médianapok vendégeként mesélt a szakma alapjairól és munkájáról.

0
komment

Reflektor

Bronzérem az egri labdarúgó MEFOB-on
Kiváló mérkőzések jellemezték az Eszterházy Károly Egyetem által rendezett Magyar...
Tittel Esték
A Tittel Pál Könyvtár szeretettel meghívja az érdeklődőket Az egri harangöntés története...
A Szuszogó Színház bemutatja: AHA
Az Eszterházy Károly Egyetem amatőr színjátszó csoportja új bemutatóra készül....