Az Eszterházy Károly Egyetem hallgatói portálja

2021. július 24. Kinga
Arcok

Trampúr: „Ezek kik?” – albumkritika az egri zenekar első lemezéről

Galda Gábor Attila | 2021. május 31. 09:07:30 | Utolsó frissítés: 2 hónapja
2021. januárban jelent meg az egri Trampúr zenekar első albuma, az „Ezek kik?”. A zenekar tagjai, Mrena Csongor (gitár, ének), Mustos Gergely (gitár, ének), Mrena Máté (basszusgitár, vokál) és Kerékgyártó Balázs (dob, ének) 2019 óta zenélnek együtt a jelenlegi felállásban.

 

 

 

 

Pörgős és emlékezetes debütlemezüket leginkább az alternatív rockból lehetne eredeztetni, némi progresszív, pszichedelikus és new wave behatással megfűszerezve.  A sokszínű zenei háttérrel rendelkező tagok között ráadásul egyetemünk hallgatóiként is ismerősen csenghet egy-egy név.

 

Az év elején szabadjára engedett nagylemezt három előzetesen bemutatott számmal vezették fel, amelyekhez videókat is készítettek. A zenekar tagjai bevallottan egyfajta csináld-magad hozzáállással alkották meg a lemez, a borító és a videók zenei és képi világát is.

 

Trampúr – Ezek kik? teljes album

 

 

 

A Festő című számukhoz egy igazán kreatív klipet készítettek kíséretnek. Az öltönyös úriemberekként prezentált bandatagok meglepő módon, papírgitáron és kartondob(oz)okon zenélnek, ráadásul az arcfestést is újraértelmezik. Úgy gondolom, mindez jól előrevetíti a zenekar és a lemez egyik nagy erősségét: képesek az átgondolt, okos dalszövegeket és a kiforrott, magabiztos hangzásukat játékosan és lazán is kezelni, de úgy, hogy közben erősségükből fikarcnyit sem veszítenek.

 

Jó példa erre a Festő refrénjében szereplő „Tudom jól, hogy festjük magunkat” dalszövegrészlet. Az első hangzásra humorosnak tűnő kijelentés hamar mély jelentést nyer, amikor rájövünk, hogy a dal valójában az elfedés, az újraszínezés és újrafestés metaforizálásán keresztül a múlt elengedéséről szól: „…a múltat mind lemossa, mind lefesti végre. Ami elmúlt, nincsen már, ne zavarjon érte.”

 

Trampúr – Festő

 


 

 

Második single-ként egy pörgős, gitárnyűvős számot dobtak ki, amely a Megint rólad címre hallgat, ezúttal egy festmények felhasználásával meganimált dalszövegvideó kíséretében. Ebben a nótában a banda megcsillogtatja másik oldalát is: azt a koncertjeikre is jellemző energiát, amely az egész album java részében fellelhető.

 

Trampúr – Megint rólad

 

 

 

Hiszen a lemez bővelkedik a pörgős, illetve belassulós dalokban is. Amint elindítjuk a lejátszást, kapásból megpendülnek a húrok egy kicsit surf rockos, kicsit new wave-es hangzással. „Húzd rám az őszt, mint egy pizsamát!”, hangzik el a felszólítás, amely az album dalszövegeinek találó és egyedi világát is előrevetíti, és ezzel az első, Ne szólj című szám egyből beránt az album könnyed légkörébe.

 

Ezt az iramot fenntartja a második, Megszokások című tétel, majd következik az Eső, amely elnevezéséhez hűen elhozza a lemez első nagyobb lenyugvását, komolyabb hangvételű váltását. Ahogy az első két nóta a srácok lendületéről és rockos stílusáról tett tanúbizonyságot, úgy az Eső megmutatja a letisztult, lírai oldalukat is.

 

Az album első hallgatása során számomra ezen a ponton dőlt el, hogy valóban egy kiforrott, komoly szándékú zenekarral állok szemben. Egy darálós, energetikus számban nem feltétlenül arra figyelünk, hogy mi is rejlik az összhang mögött. Egy lassú, csöndesebb nótában viszont sokkal jobban ki lehet hallani az éneket és a hangszereket, külön-külön is, így az esetleges hibák is jobban feltűnnek a hallgatónak. Véleményem szerint a Trampúr esetében nem lehet kifogás ilyen téren, dacára, hogy egy frissen indult zenekar legelső zenéit hallhatjuk. Az Eső pont, hogy kiemeli, mennyire tiszta az ének, milyen őszinte a gitárok, a basszus játéka, és mennyire tűpontos a dob. Üdítő tapasztalni, hogy elsőlemezes formációként nyoma sincs a kínos, erőltetett vokálnak, vagy a papírforma szerint ellőtt zenei megoldásoknak, amelyek a legtöbb zenekar első számaira jellemzők.

 

A Trampúr zenekar tagjai első koncertjük végén, az Egri Bikavér Ünnepén, 2020.08.20.

 

Rögtön ezután következik az album több szempontból is formabontó dala, hiszen a Van Giesen és az elefánt egy, az alter rock normáihoz képest hosszú, hétperces dal formájában sodor tovább. Ez annak is köszönhető, hogy itt valójában már a progresszív rock területére teszünk egy kis kitérőt, hiszen a dalra nagy hatással volt e zsáner 60-as és 70-es évekbeli időszakának hangzása, ahogy azt maga a zenekar sem rejti véka alá. Ahhoz képest, hogy egy ilyen megoldásba könnyen beletörhet a bicska, a Trampúros srácok remekül megvalósították az elképzelésüket.
A dal változatos ritmusokat és bő dalszöveget mozgat, mégis végig egyben tud maradni. A nyitóriffek már az első alkalommal belemásztak a hallójárataimba, és azóta sem szabadultak onnét. Nagy mértékben felfedezhető a dal első másfél percében is a zenekar tagjainak széleskörű zenei háttere. A progresszív mellett van itt még egy kis new wave és pszichedelikus rockos kikacsintás is. A dobok lüktetésével együtt mindez rögtön beránt egy olyan érzésbe, ami már tényleg egy önálló vibe.

Ráadásul innentől indulnak be igazán a dolgok, hiszen megismerhetjük egy történet első sorait, majd elhangzik egy-két beszólás is, sőt, még egy váratlan „Stop!” is megálljra kényszeríti az eddigi sodrást. Mindez szerencsére nem bizonyul öncélúnak és túlvállaltnak, csak méginkább rájátszik az eddig is autentikusnak mondható stílusra.

A dal és a történet 5:58-nál csúcsosodik ki egy lehengerlő elszállás erejéig, majd fokozatosan csökken és nyugszik le, visszahozva a dal eleji kellemes feelinget. Véleményem szerint a Van Giesen és az elefánt az „Ezek kik?” egyik nagy csúcspontja, zene és a dalszöveg szempontjából is jól bemutatja a Trampúr fegyvertárát.

 

Mindezt követi a könnyedebb, egyenes löketű Nem létezik, illetve a fentebb taglalt Festő.

A Bárki lehetek esetében különösen a basszusgitárt emelném ki, amely hatalmas lendületet ad az egész számnak, és még játékosabbá teszi az amúgy is pörgős éneket. Itt egyúttal érdemes megemlítenem az album hangzásának technikai oldalát is, hiszen a Standing Waves stúdiós Sohajda Péter remek munkát végzett a lemez hangmérnöki részét illetően.

 

A fentebb említett Megint rólad után elérkezünk az album utolsó tételéhez, amely az Esti mese címet viseli. Már maga az elnevezés is találó, hiszen a nyugodt, akusztikus hangszerelés remekül levezeti és lezárja az albumot. A dalszöveg tekintetében is stílusosan köszönnek el a hallgatótól a srácok, hiszen a szülőktől hallott katonatörténetben felbukkanó KFC hallatán akár fel is nevethetnénk. Viszont, amikor a „friss hús lesz vacsorára” kijelentésre a „csak nem nekem” válasz érkezik, szerintem egy kicsit mindannyiunk szíve összeszorul.

 

A dal egyben a harmadik előfutára volt a nagylemeznek, így hozzá mérten kapott egy kellemes „nem klipet” is.

 

Trampúr – Esti mese

 

 

 

Összességében elmondható, hogy a Trampúr „Kik ezek?” című első nagylemeze egy átgondolt, erős indulását jelenti a zenekarnak. A srácok zenei tehetsége és együttműködésük kiforrottsága jól felfedezhető. Egy hangzásában saját és emlékezetes lemezt tártak a hallójárataink elé. Ezzel egy zenei elvárásainkat nagyban megugró alter rock albumot és egyben egy szimpatikus bandát ismerhetünk meg, akikkel reményeink szerint hamarosan újra összefuthatunk valamelyik koncertjükön. Addig is ajánlom új, Feljöhetnél című számukat is, amely már egy újabb remek album előszelét jelentheti.

 

Trampúr – Feljöhetnél

 

 



0
komment

Reflektor

Még a patakban is angolul tanultak
Hét nyári tábort szervez idén egyetemünk, elsőként az angolul tanulni vágyókat várta az intézmény.
Arany minősítéssel ismerték el hallgatónkat
Hallgatónk, Petrovics Adrienn a X. Országos Népek Tánca-Népek Zenéje döntőjében...
Indítsd el saját startup vállalkozásod!
A 2020/2021-es tanév tavaszi félévében Egyetemünkön is elindult a Hungarian Startup...